Lily is actually a sweet-natured girl, making friends with another girl at the hospital and they both try to run away to find their foster parents. but because they try to escape, one of the Nurses is cruel to her. She has the thrilling illusion that what she has just seen – the wonder and the cruelty of it both – was performed uniquely for her…. Van néhány cselekményszál, amit utólag feleslegesnek érzek, mert nem vezetett sehová. Ilyen pl. Belle Prettywood betegsége és a temetői kiruccanás, de a Lilyt megmentő rendőrrel kapcsoaltos érzelmek is kilógtak egy picit. spoiler This is particularly well written historical fiction, bringing 19th century rural Suffolk and London, deliciously to life. It’s impossible not to feel empathy for Lily, and the narrative plays on one’s curiosity, pulling the reader ever onwards on a journey that is impossible to predict. Az járt a fejében, hogy okos dolog a verebekre gondolni, nem arra, amit ki akarnak mondatni vele, mert tudta, azt ki nem mondja, amíg csak él.”

Overall, if you like well written historical fiction, with a good plot that you can immerse yourself in then this may just fit the bill. But no. She is forced to run away from her love to Rookery Farm where her foster father is dead, 2 of the 3 brothers have left and Nellie the foster mother who is the most beloved to her has dementia of some sort (although she does remember Lily and we see she was sad to let her go). Then it ends with her thinking if the police come after her (Sam Trench the person she loves being the head detective if they arrive) then she would drop herself in a dark well. But before Lily’s oppression can begin in earnest, she is whisked off to the Suffolk countryside. It is the hospital’s practice to farm out its charges for the first six years of their lives, presumably to ensure that they are sturdy enough to be properly brutalised. As befits the heroine of a melodrama, the arrangement also entrains a brief reversal of fortune. For at Rookery Farm, the young Lily is positively steeped in bucolic bliss, doted upon by a sweet-natured matriarch and surrounded by “a bright immensity of sky, skeins of thistledown born aloft, birds in the trembling heavens”. Tremain has given us a courageous and determined heroine in Lily. Despite the fact that she has little education and been shown scant affection, she is determined not to become ground down by her circumstances. Through the author’s portrayal of the characteristically vicious Victorian attitude to illegitimate children, she reinforces just how significant a child’s start in life is (perhaps echoes here of her previous memoir ‘Rosie’). Her formative years, spent in a rural idyll provides the strength she needs to believe in herself and, whilst some of her actions are morally wrong, who can blame her for what she does? This is another book that I think your better off reading blind. I found it to be quite an emotional read. The rawness of the poverty and suffering people suffered in the Victorian era doesn't bare thinking about. The book is descriptively written and the characters felt true to the era and the storyline is captivating on so many levels. I loved this book from beginning to end.Rescued from the aforementioned wolves by a kindly constable, the infant Lily is consigned to the Foundling Hospital. There she is to be inculcated with humility (her mother being a “shameful sinner”) and fitted in due course for some dismal occupation so that her debt to the upright can be discharged. In keeping with these grimly benevolent principles, she is “christened anew”. Henceforth, she will be Lily Mortimer, named for a high-born benefactress, as if to reinforce her own lowly station. Aspden, Peter (5 June 2008). "Tremain novel on plight of a migrant wins Orange prize". Irish Times.

A történet több szálon játszódik, a gyerekkori emlékekkel párhuzamosan követjük az immár saját lábára állt Lily életét is. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mi az a bűn, amit elkövetett és miét A bosszú meséje az alcím, de ennek ellenére is érdekes volt felfejteni az idáig elvezető események szövedékét. Remekül bemutatja, milyen hatással vannak a személyiségre a feldolgozatlan traumák, meddig lehet egy valós vagy képzelt bűn börtönében élni, és tovább lehet-e lépni egyáltalán. Dame Rose Tremain DBE FRSL (born 2 August 1943) is an English novelist, short story writer, and former Chancellor of the University of East Anglia. [1] Life [ edit ] A Sam-mel való kapcsolatban van valami egészen beteges. Nem a köztük lévő húsz évre gondolok, hanem a vállalhatatlanságra, és arra, hogy ez a kötődés sokkal inkább egy az önmaga hősiességét megerősítő felnőtt, és a biztonságot kereső gyermek közt épül ki. Hogy Sam csak addig jelent valódi menedéket (vagy addig sem), amíg a sajátos erkölcsi normáiba beleférnek az érzelmei. Nekem úgy tűnik a férfi kihasználja, hogy Lily megmentőjeként tetszeleghet, emiatt semmiképpen sem lehet egyenrangú ez a vonzalom. In a month’s time, Lily will be seventeen, but already she is a murderer. We know from the cover of the book that her story is ‘a tale of revenge’ but we don’t know until quite late in the book the reason for this act of revenge, or the identity of her victim, or how Lily carried out this murder.I was utterly mesmerised by this beautiful book, so empathetically written by Rose Tremain that every emotion, every detail of life for an orphaned girl in 19th century London is vividly carved on the reader’s heart. At times it almost broke mine, but I simply couldn’t put it down. A regény főszereplője Lily tulajdonképpen mindent megtapasztalt, amit egy hat-nyolcéves gyereknek nem szabadna. Már kisbaba korában árvaságra jut, éhezik, fázik verik, erőszakoskodnak vele. A legrosszabb azonban nem ez, hanem a mindenbe beleivódott, mindent átható magány. Ahogy ez a kislány sorba veszíti el a kötődéseit sokkal fájdalmasabb, mint a testi fenyítés, vagy fizikai munka. Egészen döbbenetes módjai vannak az elhagyatottságnak. Leginkább talán a barátnője elvesztése rázott meg, de tulajdonképpen az egyedüllét keresztjét az utolsó pillanatig hordozza Lily. Powerful… Full of the insights and the shining quality of writing that one can always expect from this accomplished novelist’ Daily Express Választ ugyan kevés dologra ad, sok az elvarratlan szál, sok a kérdőjel, de valahogy ez a ringatás-borzongás mégis megkapó. Meg kellett állnom vele többször, hogy ne rohanjak végig rajta együltő helyemben. Valahogy úgy éreztem, ehhez több idő kell. Ezt át kell érezni, bele kell élni magam, bizonyos gondolatokat megízlelni a nyelvem hegyén, ahogy hangosan kimondom őket.

Az első oldalakon úgy gondoltam, hogy ez az árva olyan, mint egy veréb. Szürke, jelentéktelen, senkinek sem kellő. Aztán valahol a közepe táján már egy kis rozsdafarkúnak láttam. Átlagosnak tűnik, de van benne valami különleges. Egy oda nem illő szín a szürkeségben. Ez a szín félelmetes is a maga nemében, mert sehogy sem képes beilleszkedni a verebek közé. Még később sem, felnőttként sem. Thomson, William (1819–1890), archbishop of York". Oxford Dictionary of National Biography (onlineed.). Oxford University Press. 2004. doi: 10.1093/ref:odnb/27330. (Subscription or UK public library membership required.) Lily is a novel in an historical setting, but Rose Tremain resists the label ‘historical novel’. ‘When you write about history, you can write anybody’s story,’ she says. ‘There isn’t this question of authenticity.’ The old London in which Lily lives and works is, however, realistically portrayed and the Thomas Coram Foundling Hospital did exist. Its founder and governors were kindly, god-fearing men; and wealthy women, like Lily’s benefactress, Lady Elizabeth Mortimer, helped to support such benevolent institutions. Not everyone who works in such places, however, is as good-hearted as their founders, and harsh punishment and cruelty, then as now, were not uncommon. I have no hesitation in highly recommending this novel and it’s one I’ll reread to see what clever nuances I miss first time around.Her influences include William Golding, author of Lord of the Flies, and Gabriel Garcia Marquez's 1967 novel 100 Years of Solitude and the magical realism style. [6] A legelső benyomásom az volt, hogy iszonyúan nyomasztó a regény. Rengeteg Viktoriánus kori romantikus történetet olvasok. Bár azok többnyire az idealizált felszínt mutatják meg, sokszor akaratlanul is felvillantják a nyomornegyedek egy-egy szeletét. Ezért voltak sejtéseim arról, hogy a kor lelencházaiban, sőt álltalában a szegénység soraiban nem habos lányregény az élet, de a nettó kegyetlenséggel nem számoltam. Gyakran előfordul velem, hogy a körülmények közé nem számolom az emberi természet gonoszságát és kisszerűségét. Főleg, ha az egyház álarca mögé bújik. Annyira morbid ez nekem, hogy sosem tekintem alapból lehetőségnek, pedig tudjuk, hogy létezett/létezik.

Absolutely and Forever’ is a wonderfully written exploration of rejection and family trauma. Rose Tremain’s central character, Marianne, falls deeply in love with beautiful sixth former, Simon, when she is only fifteen. The reader is encouraged to accept her strength of feeling, unlike her parents, but it is not until much later in the novel that we come to appreciate why she is desperate to commit herself to him at such a young age. When the handsome prince leaves for adventures in Paris, the abandoned princess grows ever more disconsolate. The secretarial college education she is told to pursue after failing in school (despite being astute, incisive and witty) does not excite her; nor do her fleeting sexual encounters in London’s swinging sixties.Set in 60s England (or the “You Kay” as it’s now known, she dryly notes) Marianne tells her story. As a fifteen year old she falls in love with Simon, loving him absolutely and forever. Over the years life moves on, and although she lives in a privileged world (there’s a lot of horse riding, London department stores, and auction houses in this novel), this intense love and longing for him never subsides. This novella I found is what I adore about Rose Tremain's writing. The way a few words can be so powerful that you will be reading it with emotions that rattle through you. Lenyűgöző… Tremain zsigeri elevenséggel kelti életre a viktoriánus Londont ebben a mélyen emberi regényben, miközben bűn és jóvátétel, elutasítás, szegénység és bűntudat témáit bontja ki.” – Observer